
Csilla, az egyik utazó
|
Azért kell utazni, hogy amikor végleg elmegyünk, tudjuk mit hagytunk itt. Meg azért is, hogy addig, amíg itt vagyunk, örüljünk a hazatérésnek. Továbbá, hogy másképp lássunk, ítéljünk meg olyan dolgokat, melyekről jobb vagy rosszabb, esetleg téves véleményünk, megítélésünk volt eddig, otthon a fotelben ülve. Egy utazást soha nem fogsz elfelejteni, míg egy drága pénzért megvett ruhadarabod vagy tornacipőd idővel a kukában végzi. Ugye érted, hogy mire gondolok? Ne félj egyedül utazni se, ha éppen nincs kivel. Ez a felállás adja a legtöbb élményt, tapasztalatot és új ismeretségeket. Társasutazás esetében viszont olyannal utazz, akit szeretsz, kedvelsz, mert a közös élmények által, melyek csak a Tieitek, még közelebb kerültök egymáshoz. Ideje tehát, hogy elkezd tervezni a következő utadat. Más… Ellentétben a ma divatos minimal-style oldalakkal, ez az oldal meglehtősen színes. Színes, mint Amerika. A videókon pedig sok a “menet közben”, mert Amerikában nagyon hosszúak az utak. 🙂 A képek és a videók változó minőségűek, le lettek méretezve, a videók némelyike szerkesztve, vágva és szintén képméretezve lett ill. amennyire lehetett stabilizáltam őket. A zenék a 66-os úton (lásd a Baby Boomer Radio/Route66 Radio-t az oldalon), a hely szellemének megfelelően, esszenciális 50-60-70-es évekből való retró, rockabilly, bebop, country, western és blues.
|

Lajos, a másik utazó
|