Springfield Mizumoto Japanese Stroll Garden, MO

 

←←Nyitóoldal


A springfieldi Botanikus Kert legrégebbi és “látni kell” atrakciója az 1985-ben létesített 3 hektár nagyságú japán sétakert, amely magában foglal 3 nagy koi-tavat, egy holdhidat, meditációs kertet, teaházat és a hagyományos japán kerti tájat. A fenyőfélék és más örökzöldek egész kavalkádját nézhettük meg. A kertet a Japán Kertbarátok csoport gondozza és a Springfield Sister Cities Association Isesaki/Japán Bizottság támogatja (Testvérvárosok Szövetsége). A főleg Zen stílusban épített kert névadója a yokohamai (Japán) születésű Yuriko Mizumoto Scott, aki az első háborús menyasszonyok egyikeként, 1950-ben jött Missouri ezen részére, az Ozarks-ra. A szállásunk elfoglalását követően rögtön idejöttünk és alkonyatig maradtunk. Egy kis történelem…
Háborús Menyasszonyok – War Brides
Háborús menyasszony az, aki egy a hazájában zajló háború idején egy külföldi nemzet katonájával lép jegyességre/házasságra. A II. Világháborút követően Tókióban ellenségként tekintettek a várost elfoglaló amerikaiakra. Mégis vagy ennek ellenére fiatal japán nők tízezrei házasodtak össze az idegen katonákkal és szembesültek később nagy küzdelmekkel, hogy megtalálják helyüket az Államokban. Ez idő tájt a japánokat sem nézték igazán jó szemmel Amerikában. Pl. már Pearl Harbour-t (1941) követően 110 ezer japán-amerikait vittek internáló táborokba a Nyugati-parton. A táborokat 1945-ben bezárták és még az az évi kongresszusi törvény jóváhagyásával, az 50-es évek elejétől kezdve közel 50.000 “War Brides” érkezett az Államokba. Ám az érzelmek még mindig tovább dolgoztak. A háború háborút jelentett kegyelem nélkül, hihetetlen gyűlölettel és félelemmel mindkét oldalon és a diskurzus is erősen rasszizálódott, ami egyébként sem volt ritka az akkori Amerikában. Ahogy más fajközi kapcsolatokkal szemben, úgy a japánokkal szemben is megvolt az előítéletesség. Szerencsére többen voltak azok, akik az új családjuk segítségével gyorsan beilleszkedtek. A visszaemlékezésekből kiderül, hogy az ifjú hölgyek jelentős támogatást kaptak a továbbtanuláshoz is. Érkezésüket követően először katonai bázisokra jártak be, az ún. “menyasszonyiskolákba”, ahol megtanulták hogyan kell amerikai módra sütni-főzni, öltözködni és magassarkú cipőben járni, ami nem volt könnyű a Japánban akkor még gyakran viselt klumpa (geta) után. 🙂 Érdekes tapasztalat volt, hogy azok a japán nők, akik afroamerikaival kötöttek házasságot, könnyebben beilleszkedtek az új életvitelbe. Az afro családok pl. Louisianaban, lévén maguk is megkülönböztetettek, sokkal befogadóbbak voltak a japán feleségekkel szemben, mint egy kis fehér és konzervatív vidéki közösség pl. Marylandben. Szerencsére az idők megváltoztak Amerikában és a ma már a 80-as éveikben járó “menyasszonyok” nem tapasztalnak megkülönböztetést. A cikk idején 85 éves Atsuko Craft BBC Magazine mondja: “Amerika világiasabb és kifinomultabb. Japán-amerikainak érzem magam, s ezzel boldog vagyok.” Flag Credit: Free Gifs-Animations-Clipart
Referencia CLICK Japán nők, akik az ellenséghez mentek feleségül

 
 

←←Nyitóoldal

Fanning/Devil’s Elbow/Lebanon/Springfield, MO

←←Nyitóoldal


 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Songs: Cupid!/Sam Cooke, Where Have All The Flowers Gone/Pete Seeger, Mama Said/The Shirelles, Shotgun/Jr. Walker & The All Stars, Good Times/Sam Cooke, Dream Lover/Bobby Darin
DISCLAIMER: THE SONGS USED IN THIS VIDEO BELONGS TO THE RESPECTFUL OWNERS. NO COPYRIGHT INFRINGEMENT INTENDED



A Cubától 8 km-re található Fanning postahivatala 1887-ben épült. Az I-44-es megépülésével teljesen kikerült a gazdasági és egyéb körforgásból. Az óriási hintaszéken és a szatócsbolton azaz Trading Post-on kívül nincs itt semmi, hacsaknem a 66-os út szelleme. Mint utóbb megtudtam, a szatócsboltot augusztusban végleg bezárták, a készletet és a memorábiliákat elárverezték. A Laclede megyei Lebanon nevét a Tennessee állambeli Lebanonból ideérkező telepesek adták. Elhagyva Fanning-ot az Ozarks zöld lankái közt autózunk, s még Lebanon előtt érintjük a Hooker Cut-on keresztül haladó 2×2 sávos 66-os rövid szakaszát is. Ellentétben Fanninggal, Lebanon nem halt meg csak megsérült. Az utazók itt nézhetik meg az egyik legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező 66-os múzeumot, mely a megyei könyvtár épületében található. A könyvtárban járva szemmelláthatóan intenzív közösségi élet folyik a városban, ami mindenképpen életben tartja a 66-os út emlékeit és szellemiségét. A könyvtárban szóba elegyedtünk egy hölggyel és a megszokott “Honnan jöttél?” kérdés után, mivel a hölgy elég érdeklődő volt, elmeséltem neki a családi történetet Amerikáról. A sztori végére teljesen meghatódott és el is sírta magát.
Missouri állam harmadik legnagyobb városa a Greene megyei, 160.000 lakosú Springfield, az Ozarks Királynője és a 66-os út születési helye: Birthplace of Route 66. A város gazdaságának legfőbb területei: turizmus, egészségügyi szolgáltatás, oktatás (rendkívül jó üzleti képzést nyújtó iskolák + Missouri State University), kiskereskedelem.
Érdekesség: Victor Lustig (Hostinne, Csehország, 1890. január 4.-Springfield, Missouri, 1947. március 11.), tehetséges svindler volt, aki több országban követett el csalásokat, és úgy híresült el, mint “az ember, aki eladta az Eiffel-tornyot. Kétszer.”.
Este ellátogattunk a Bass Pro Shops Outdoor World szabadidő központba, ahol fantasztikus árukészletet, felszereléseket láttunk a vadászat, horgászat, vizijárművek és kempingezés témában. Itt található az NRA vadász- és marokfegyver múzeuma. Még a legádázabb pacifisták és vérsportot (vadászat) ellenzők is dícsérettel illethetik azt a kifinomult kézműves munkát, amivel valamikor ezeket a fegyvereket elkészítették és készítik ma is. Amúgy, a fegyvertartásnak és a fegyverek gyűjtésének hatalmas kultúrája van az USA-ban. Ennek nagy részben mélyen gyökerező, történelmi okai vannak.
Springfield életében is van egy sötét folt. A horrorisztikus és máig felderítetlen bűneset híre 1992-ben bejárta a világot. CLICK A Springfieldi Hármak A város délnyugati felén, a japán kert mellett található egy eredeti állapotában megőrzött kicsi farmerház, korabeli berendezéssel és használati tárgyakkal. A ház ajtaja nyitva van, szabadon látogatható, személyzet nincs… Aznapi szálláshelyünk a Best Western Route 66 Rail Haven vintagemotel, mely 1938-ban épült és 1956-ban egy fellépés kapcsán Elvis itt szállt meg a mamájával, mert nem akart a városközpontban éjszakázni… így a hely szelleme segítségével alkalmam volt spirituális közelségbe kerülni Elvisszel. 🙂 Flag Credit: Free Gifs-Animations-Clipart

 
 

←←Nyitóoldal

Kirkwood/Cuba, MO

←←Nyitóoldal


 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Songs: Get your Kicks on Route 66 (orig. 1946)/Mulheres Gaitistas guitar-Natasha Seara blues harmonica, Missouri River Song (1979)/Bill Staines
DISCLAIMER: THE SONGS USED IN THIS VIDEO BELONGS TO THE RESPECTFUL OWNERS. NO COPYRIGHT INFRINGEMENT INTENDED

 


Az 1853-ban alapított, 27,5 ezres lélekszámú Kirkwood egyike volt az első, a Mississippitől nyugatra eső, fejlődésnek indult városoknak. Ezt főként a Pacific Railroad-nak köszönhette, melyet James P. Kirkwood, egy skót származású mérnök építtetett és vitt keresztül a városon. A nagyon szép, eredeti állapotában megőrzött vasútállomás épületében múzeum is van. Az antik bútorzatú váróban ill. irodában találkoztunk két idős vasutassal is, akik úgy tettek mintha buzgó munkában lennének. Baromi büszkén üldögéltek a régi időkből megőrzött, korabeli írósztalaik mögött, de mire befutott az AMTRAK River Runner szerelvénye, addigra a peronon voltak és segítettek a leszállóknak. Reggel és este jön 1-1 AMTRAK-vonat, kb. ennyi egy középnyugati kisváros AMTRAK-forgalma. Ezzel ellentétban a vasúti teherforgalom jelentős. Az éppen érkező River Runner vonatról azért elég sokan szálltak le. Gondolom, mivel ez a viszonylat két nagyváros, St. Louis/MO és Kansas City/MO között közlekedik. Felszálló nem nagyon volt. Kirkwood történetét egy 2008 február 7-ei sötét esemény árnyékolja be. Az éppen ülésező városi tanács (City Counsil) 4 tagját lőtte le Charles Lee “Cookie” Thornton, a város akkor 52 éves afroamerikai polgára. Évek óta tartó, gazdasági, vállalkozói vitája volt a városvezetéssel. Azon a napon, először a City Hall épülete előtti út túloldalán posztoló rendőrt szedte le, akitől elvette Smith & Wesson 29-es, .44-es kaliberű Magnum revolverét. Halála előtt a rendőrnek még sikerült riasztani a helyi örsöt. Thorntonnak magának, szintén volt egy Magnum .40-ese. Behatolva a városházára, további 2 tanácstagot is megsebesített, akik közül az egyik még aznap belehalt sérülésébe. A kiérkező rendőrök végül lelőtték Thorntont. A Meramec Caverns, Stanton egy 7,4 km hosszú barlangrendszer Stanton közelében. A legenda szerint az 1870-es években Jesse James (foglalkozása cowboy, majd vadnyugati bandita) bújkált itt. 🙂 Elhagyva Eurekát és Stanton-t megérkeztünk a Crawford megyei Cuba-ba, az aznapi szálláshelyünkre, mely a Super 8 motelben volt. A Cuba nevet, utalva Cuba szigetére, a város lakói adták 1857-ben, hogy kifejezésre jutassák szolidaritásukat a spanyol elnyomás alatt lévő ország iránt. 1895-től 1920-ig a terület híres volt az almájáról és a hordókészítésről. Almaipar már nincs, de a hordógyártás még tart. Manapság a pár 1000 lakosú piciny városka, Cuba Mural City a szabadtéri történelmi (Civil War) és helyi témájú falfestményeiről nevezetes. A festmények között megtalálhatók a 66-os út “Golden Age” roadsider hangulatát idéző képek is. A Viva Cuba Project keretében Michelle Loughery, egy kanadai falfestő segített a munkákban. A 12 nagyméretű “freskó” közül 2 kép az ő alkotása. Betértünk a The Fourway66 nevű kajázóba, melynek fiatal tulajdonosa, egyben szakácsa is, felújította a lepukkant, régi benzinkút épületét és helyi emlétárgyakkal, régi bútorokkal kajázót nyitott benne. Cuba egyike volt azoknak a kisvárosoknak, ahol szinte zavarbaejtően kedvesen fogadtak bennünket… még kaját is kaptunk ajándékba. Flag Credit: Free Gifs-Animations-Clipart

 
 

←←Nyitóoldal

St. Louis, MO

←←Nyitóoldal


 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Songs: St. Louis Blues/Bad Apples Blues, St. Louis Blues/Mariana Borssato, blues harmonica
DISCLAIMER: THE SONGS USED IN THIS VIDEO BELONGS TO THE RESPECTFUL OWNERS. NO COPYRIGHT INFRINGEMENT INTENDED

 

 
Missouri – The Show Me State
Szerencsésen leszálltunk St. Louisban a Lambert nemzetközi repülőtéren. 2 órát, 1350 km-t repültünk Washington D.C.-ből, hogy elinduljunk a legendás 66-os úton Amerika belsejébe. Viszont nyertünk 1 órát, mert átléptünk a Keleti-parti időből a Central Time Zone-ba. Ismét egy másik világba kerültünk. A Magyarországnál kétszer nagyobb területű Missouri állam meglehetősen ritkán lakott, lakossága 6 millió. Az állam fővárosa Jefferson City, de legnagyobb városa Kansas City. St. Louis az államhatár közelében, a szomszédos Illionis állam határához közel található. Kontinentális éghajlat azaz forró nyár és hideg tél, ami erre a vidékre jellemző. A lakosság nagy része német, ír és angol ősök leszármazottja tehát fehér többségű, de 12%-nyi fekete népességgel is rendelkezik. A helyiek 77%-a keresztény felekezethez tartozik, ezen belül a legtöbben a baptista rítusokat követik. Missouri a Középnyugat (Midwest) legdélibb állama és a régió iparosodásával agrárállamból vegyes gazdaságú állammá vált. Nem lehet igazán sem délinek, sem keletinek, sem nyugatinak mondani, ezért is nevezik St. Louis-t a “legnyugatibb keleti város”-nak az USA-ban. Azonban az emberek identitása leginkább déli. Az állam nevét a Missouri folyó adta, a folyó pedig a sziú indiánoktól (‘wimihsoorita’ – emberek, akiknek fából vájt kenujuk van) kapta. A vidék síknak tűnik, de nyugat felé haladva szinte észrevétlenül, de rendesen emelkedik. A 66-os út teljes, 510 km-es missouri-i szakasza végig, közvetlenül az I-44-es mellett fut. A tájra itt még a lombos és szép zöld növényzet a jellemző. Az Ozarks-hegységben autózunk, mely Arkansas, Missouri és Oklahoma államok területén, az Appalache- és a Sziklás-hegység között terül el még a Nagy Síkság előtt. Területe 122.000 km2. Nagyon sok a barlang, kb. 6000 járat található a föld alatt. Teljesen meglepő, de az Államok történetének legnagyobb földrengése, 8-as erősségű, Missouriban volt 1812-ben. Hatása 3 millió km2! -es, hatalmas területen volt érezhető. Még a nagyon távoli Maine államban is ledőltek a házak kéményei. Az állam tája pedig megváltozott:  új tavak, dombok jöttek létre és a Missouri folyó új mederbe került az iszonyatos erejű földmozgástól. Missouri egyik legnagyobb városa az 1764-ben alapított St. Louis egykor az USA negyedik legnépesebb települése volt. A “Nyugat Kapuja”-ként is becézett város a 19-20. sz. fordulóján világkiállítást és nyári olimpiát is rendezett (1904). Missouri irányadó a politikában: akire a missouriak szavaznak, általában az lesz az elnök.  🙂  Ez 1904 óta egy kivétellel minden évben bejött, így jól látszik, hogy Missouri nem mondható egyik párt biztos bázisának sem. Amikor “készültem” a városból, meglepődve láttam, hogy St. Louis a krimistatisztikák számai alapján az egyik legveszélyesebb város az USA-ban. 100.000 lakosra 88,1 gyilkosság jut/2020 év (ugyanez a szám NYC-ben 5,6). Sajnos a nagyvárosokban a Covid megdobta a bűnözési statisztikák számait.(forrás)
St. Louis jelképe az 1965-ben épült, 192 m magas Gateway Arch, mely a Mississippi partján áll és a Nyugat meghódítása felé vezető út kapuját szimbolizálja. Az 50. születésnapját ünneplő diadalív tetejébe történő feljutás meglehetősen mókás, klausztrofóbiásoknak nem ajánlott. Piciny, 5 üléses kabinok araszolnak fel az íves pályán a még kisebb ablakokkal ellátott legfelső szakaszba. Az út 4 percig tart. A Lali nagyon viccesnek tartotta az egészet. Amúgy az emlékmű egy technikai bravúr. Nagyon kevés időnk volt St. Louisra, mert várt ránk a 66-os út… Flag Credit: Free Gifs-Animations-Clipart

 
 

←←Nyitóoldal