New Mexico – USA Utazás Nyitólap

Albuquerque, NM

Songs: Western/Apache HipHop Instr.-The Good, The Bad & The Ugly (orig. 1966), Once Upon a Time in the West (orig. 1968)/Ennio Morricone
DISCLAIMER: THE SONGS USED IN THIS VIDEO BELONGS TO THE RESPECTFUL OWNERS. NO COPYRIGHT INFRINGEMENT INTENDED

Az 1706-ban alapított, 1619 m-el a tengerszint felett fekvő, kb. 600.000 lakosú Albuquerque története a pueblo indiánok története, akik 12.000 évvel ezelőtt telepedtek le itt. Bab, kukorica és tök, amit termesztettek és a legendás, ma USA/Mexikó határfolyó, a Rio Grande mentén végig megtalálhatóak jellegzetes adobe épületeik, temetőik. 1540-ben a hódító Francisco Vasquez de Coronado érkezett ide, hogy az arany reményében megkeresse a mítikus Cibola 7 városát (The Seven Cities of Gold). Noha útja nem járt sikerrel, az aranyláztól hajtva mégis egyre több spanyol telepes érkezett a területre. A 16. sz végére már számos kereskedelmi pont volt a mai Albuquerque területén, de a 18-19. században még mindig csak egy poros város volt a Santa Fe-t Mexico City-vel összekötő 1600 mérföld hosszú El Camino Real út mentén. A város nevének eredetére több forrás utal. Az egyik az arab-római kor előtti név Al-bury-Karkar (Helyi Domb). A másik forrás a latin Albus Quercus azaz Fehér Tölgy elnevezést tekinti névadónak. Az 1849-ben kitört Kaliforniai Aranyláz felélénkítette a városban az átutazó forgalmat. Az igazán nagy változást ismét a vasút hozta meg, mely 1880-ban érkezett meg a városba. Albuquerque-t 1885-ben nyilvánították várossá. 1889-ben megalapították a University of New Mexico-t és ezzel nem csak a tudást alapozták meg, hanem a különböző kultúrák és közösségek értékét is megőrizték. A 66-os út, városi szakasza a Central Avenue, szintén nagy forgalmat hozott a városba. Motelek, pueblo ihletésű szálláshelyek, kávézók, éttermek, kempingek versenyeztek egymással az utazók kegyeiért. 1955-ben több mint 100 motel üzemelt Albuquerque-ben és nem volt könnyű üres szobát találni. Albuquerque ma az Államok 6. leggyorsabban fejlődő városa. Itt van az ország legnagyobb hőlégballon rendezvényközpontja (Balloon Fiesta), mely szintén sok látogatót fogad… elég borsos áron. Flag Credit: Free Gifs-Animations-Clipart

A West 40-es Gallup felé jó lesz…

Úton

Beértünk Albuquerque-be

Kézműves piac… korondit nem találtunk 🙂

Piac, Albuquerque

El Vado Auto Court Motel (ép. 1937)

Óváros

Adobe házikó

Ez itt is nagyon megy

Albuquerque, NM

Óváros, Albuquerque

Lali az óvárosban, Albuquerque

Kávészünet

Óváros, Albuquerque

Új Mexikói dizájnos Illemhely a Patio-ban

Egy régi kút

Óváros, Albuquerque

A cégéren nem Che Guevara, hanem Sophia Loren képe van

Óváros, Albuquerque

A Patio belső udvara

Óváros, Albuquerque

Helyi kézművesek

Albuquerque, NM

Helyi kézművesek

Óváros, Albuquerque

Park a San Felipe mellett

Óváros, Albuquerque

Park a San Felipe mellett

Egy kedves kutyus

Albuquerque, NM

Park a San Felipe mellett

San Felipe de Neri, épült 1719-ben, de egy hatalmas esőzés következtében 1792-ben összeomlott. A templomot a következő évben újjáépítették ill. a tornyok 1861-ben készültek el. Az épülethez tartozó iskola és kolostor 1878-1881 között épült. A névadó Filip, spanyol király volt.

San Felipe de Neri

Lali a templomkertben, San Felipe de Neri

San Felipe de Neri

Ez még nem az esküvő, San Felipe de Neri

San Felipe de Neri

Ismerős növény…

Óváros, Albuquerque

Kifelé a városból

A Kimo Színház földszintje

A 66-oson, Albuquerque

AMTRAK-vasútállomás és a Greyhound buszpályaudvara, Albuquerque

AMTRAK-vasútállomás és a Greyhound buszpályaudvara, Albuquerque

Autós totemoszlop a 66-oson, Albuquerque

Helyi patrol

Úton, NM

Úton… a vasút gyakran kísér minket, NM

Úton, NM

Gallup felé

Zsákutca is van a 66-oson, NM

Van ilyen is, de itt nem fogsz 55 mérfölddel menni, NM

←←Nyitóoldal

május 6, 2016november 12, 2021 szerző: readymix56

Santa Fe, NM

←←Nyitóoldal

Új-Mexikó fővárosa az 1607-ben alapított, 84.000-es lélekszámú Santa Fe a legmagasabban fekvő (2194 m) fővárosa és a második legrégebbi, európai telepesek által alapított városa az Államoknak. Santa Fe egy elhagyatott, romos indián falu helyén épült. Bár véres csaták árán, de 1693-ig a pueblóké volt a város, majd jött a mexikói királyság, Don Diego de Vargas-al a spanyol uralom és 1821-ben újra a mexikói, Új-Mexikó néven. (Mexican Territory of Santa Fe de Nuevo México) A telegráf 1868-as és a Santa Fe Railroad vasút 1880-as érkezésével gyors gazdasági fejlődésnek indult a város. Új-Mexikó 1912-ben nyert államiságot és Santa Fe maradt a főváros. A 66-os út Santa Rosa-tól a kanyargós Old Pecos Ösvényt követte Santa Fe-ig és lefelé Albuquerque-ig is elég hajmeresztő az eredeti 66-os nyomvonal. Az 50-es években több figyelmet kezdtek fordítani a festői város eredeti küllemének megőrzésére, a spanyol és pueblo hagyományok megtartására. Túl azon, hogy Santa Fe a főváros, az állam kiszolgálásán kívül jelentős gazdasági részt képvisel a turisztika, a művészet, az oktatás és az ingatlanfejlesztés. Ez utóbbi a várossal észak felől szomszédos Sangre de Cristo hegység lejtőin történik, ahova az utóbbi 20 évben új és tehetős betelepülők érkeztek. Külön említést érdemel az adobe-építészet, mely a miáltalunk is jól ismert vályogépítészet. Az adobe elnevezés a vályogtégla spanyol neve. Az ősi építőanyag, lényegében szárított iszaptégla, általában szorosan tömörítve földből, agyagból és szalmából készül. A megformázott téglát kiszárítják a napon. Vályogtéglát hagyományosan nem csak az amerikai délnyugaton, hanem szerte a világon, többek között az ókori Egyiptomban és a Közel-Keleten is használtak. Az éghajlattól és a helyi szokásoktól függően az építési módszerek, stílusok és a vályog összetétele más és más a világ különböző helyein. Az adobe fal teherbíró, vízhatlan, önfenntartó és biztosítja a természetes energiahatékonyságot. Itt, a helyiek, néha aszfaltemulziót is adnak hozzá, hogy növeljék a téglák vízhatlanságát. Meszet és cementet is lehet még adalékként használni, de ezek mind növelik a költségeket. Latin-Amerika egyes részein a vízállóság növelésére kaktuszok erjesztett levét keverik az adobe-hoz. Még alkonyat előtt felmentünk a Santa Fe Operaház-hoz, 11 km-re a várostól északra még feljebb a hegyre. Ki gondolná, hogy ilyen magasságban, a várostól is távolabb egy operaház van? …és nem is akármilyen, mert 2016-ig 43 országos és 14 világbemutatót mondhat magáénak. Az eredeti, 1956-ban épült épület 1967-ben teljesen leégett. Amúgy kiváló út vezet fel és az opera is építészeti különlegesség, de felérvén nem találtunk ott egy lelket sem. Persze nem volt előadás, de szinte kísérteties csend fogadott minket. El is tévedtünk, mert az épületegyüttes tagolt és zegzugos. Igen nehezen fényképezhető is, mert rálátni az épületre csak távolabbról lehet. Az oldalt nyitott nézőtér ill. az épület homlokzata a felvezető úthoz képest ellenkező irányban van tehát mi csak az opera hátulsó felét láttuk.
A Loretto Kápolna misztikus lépcsője 1872-ben Santa Fe városába érkező tanító-gyógyító apácák számára Jean-Babtise Lamy, helyi püspök, francia építészek segítségével új iskolát és kápolnát építtetett. A kápolnán az utolsó simításokat végezték, amikor rájöttek arra, hogy nem tudnak feljutni a karzatra, ahol a kórus énekelne. Az apácák szomorúak voltak, de hittek Isten segítségéban és 9 napon át imádkoztak Szent Józsefhez aki ács volt. Aztán egy nap kopogtattak a kápolna ajtaján. Egy tiszta arcú, ősz öregember állt az ajtóban, kezében szerény szerszámos táskával. Azt mondta, a lépcsőt jött megépíteni. Hónapokon keresztül dolgozott, mindössze kalapácsot, fűrészt és mérőfát használt és megépítette a lépcsőt, majd a munka végeztével nyomtalanul eltűnt. A csigalépcsőnek azóta csodájára jár a világ. Hogy miért? Mert ellentmond a fizika, a statika és a gravitáció minden törvényének. Nincs központi támasza, nem “kapaszkodik” a falhoz, egyetlen szöget sem tartalmaz, és sehol sincs összeragasztva. A selymesen lecsiszolt fa kecsesen kúszik fel a karzatra, két teljesen szabályos, 360 fokos kört bezárva és tökéletesen illeszkedik a szűk helyre.
A lépcsőt azóta számtalanszor megvizsgálták, de nem tudnak rájönni, hogyan készülhetett. Még magán a fa anyagán is vitatkoznak, hiszen nemhogy a környékbeli fatelepeken nem árultak ilyen faanyagot, de a világon sehol. Vajon ki lehetett az aranykezű mesterember? Az apácák és a helyiek szerint is Szent József volt, aki egyenesen a mennyekből érkezett, hogy segítsen rajtuk. Szakemberek egy szűk csoportja szerint azonban nem olyan misztikus a lépcső, mint amilyennek tűnik. Sokak szerint a csigalépcső kis spirálja révén öntartó és az egyes elemek rögzítéséhez azért nem használtak szögeket és ragasztót, mert speciális, igen precízen kifaragott csapokkal vannak összefogatva. S hogy melyik oldalon áll az igazság? Ki-ki döntse el szíve szerint… Flag Credit: Free Gifs-Animations-Clipart

Santa Fe felé…

Dunkin Donuts… nem szeretem

Lali egy gigapizzával

Egy helyi paci a benzinkútnál

Az új mexikói Parlament

A parlament kertjében

Bataan Memorial Building, Kormányhivatal

Az Indián Művészetek Múzeuma (Museum of Indian Arts), Santa Fe, NM

Adobe

Santa Fe Katedrális

Szent Kateri Tekakwitha (1656-1680), a Mohawkok Lilioma. Az egyik a négy indián közül, akit a Katolikus Egyház tisztel és az első indián, akit szentté avattak (2012, XVI. Benedek pápa).

Santa Fe Katedrális

Santa Fe Katedrális, Szabó Betti szobrász ajándéka

Operaház, Santa Fe

Kilátás az Operaháznál, Santa Fe

Loretto Chapel, Santa Fe

A varázslatos lépcső, Loretto Chapel, Santa Fe

The Miraculous Staircase, Loretto Chapel, Santa Fe

Loretto Chapel, Santa Fe

Isten Veled Santa Fe!

Úton Albuquerque felé

←←Nyitóoldal

május 6, 2016november 12, 2021 szerző: readymix56

Santa Rosa Route 66 Museum/Blue Hole, NM

←←Nyitóoldal

Az 1865-ben alapított Guadalupe megyei Santa Rosa a természetes tavak otthona. Eredetileg egy spanyol rancho volt és a város nevét egy bizonyos Don Celso Baco nevű pap által épített kápolna neve adta, melyet feleségéről nevezett el: Saint Rose of Lima. A Sziklás-hegység lábainál vagyunk, egy természetes oázisban a morcos sivatagi vidéken. Az 1930-ban itt is elkészült 66-os úton utazóknak kellemes felüdülést jelentett a város a hosszú, poros mérföldek megtétele után. Ettek, ittak és szükség esetén az autókat is meg tudták javíttatni. Santa Rosa egyik nevezetessége a Blue Hole, egy artézi vizű tó. Kempingezni, búvárkodni lehet itt, saját felelősségre, mert nincs “life guard”. A Blue Hole-ban 2016 március 26-án a 43 éves kaliforniai búvár, Shane Thompson a haditengerészet veteránja (ADM Kutatás Alapítvány) merüléseket végzett új folyosók feltárására. A mélyben csapdába került és megfulladt. Santa Rosa másik látványossága a Route 66 Auto Museum a Will Rogers Ave.-n. James “Bozo” Cordova 2000-ben nyitotta meg a múzeumot, ahol kb. 40 db antik és vintage-autó, motorok, kerékpárok és persze az elmaradhatatlan 66-os memorábiliák láthatóak.
Flag Credit: Free Gifs-Animations-Clipart

RV Park (recreational vehicle park) azaz lakókocsi park a közelben. A Lalinak a kaktuszok jobban tetszettek

James Dean és Marilyn

Elvis nem maradhat el

Egy vintage autóülés

Route 66 Museum old timer lerakat és kereskedés

A tulaj trófeái

A múlt emlékei

Öreg NY-i cab… sokat utazott idáig

Ez már a teljes dili

A Blue Hole bejárata, 1407 m magasan vagyunk

Blue Hole, egy 24m átm. harang alakú kút a sivatagban. Az alján 40m átmérőjűre bővül.

Blue Hole, egy harang alakú 24m átm. kút a sivatagban

Búvárkodnak is benne. 11m3 víz/perc a beáramlás

17 °C-os artézi víz, egykor halkeltetőnek használták

Körbejártuk a Blue Hole-t

Joseph’s Grill & Bar, Santa Rosa

Joseph’s Grill & Bar, Santa Rosa, NM

Lali más nem is kell, mint kávé

Bíróság (1909), Santa Rosa, NM

Courthouse (1909), Santa Rosa, NM

Megyünk tovább…

←←Nyitóoldal

május 5, 2016november 12, 2021 szerző: readymix56

Tucumcari, NM

←←Nyitóoldal

Songs: The Legend of Tucumcari (1968)/Sheryl Barnes & The Teen Tones, Tucumcari (1959)/Jimmie Rodgers, Tucumcari Tonite (?)/The Road Crew, Thousand Miles from Nowhere (1993)/Dwight Yoakam
DISCLAIMER: THE SONGS USED IN THIS VIDEO BELONGS TO THE RESPECTFUL OWNERS. NO COPYRIGHT INFRINGEMENT INTENDED

Új-Mexikó – State Motto: Crescit Eundo (It grows as it goes – Haladva növekedni)
Új-Mexikó, másnéven a Bűvölet Földje (Land of Enchantment), a gazdag történelem, a békés csend és a fenséges hegyek hazája. A Sziklás-hegység legdélibb lejtőit láthatjuk itt, melynek szintkülönbségei meglehetősen nagyok, 1000-4000 m között vannak. Amarillótól Tucumcariig azonban még egy jókora szakasz préri következik egészen Santa Rosaig… az 5. napunk a Prérin. Új-Mexikó területét elsőként benépesítő emberek közel 20.000 évvel ezelőtt érkeztek ide Kolumbusz előtt. Ezek ősei egymást követő, rendkívül fejlett civilizációkat hoztak létre, melyek i.e. 1200-tól i.u. 1521-ig virágzottak. Ezek közül a maya és azték kultúrák a legismertebbek. Az állam igen ritkán lakott, 6-7 fő/km2 és a 2 milliós népesség majdnem fele latin-amerikai, 9% pueblo, navaho és apache indián. Az állam talán legismertebb, negyedik legnagyobb városa Roswell, mely az 1947-es UFO-esemény kapcsán híresült el. CLICK ROSWELL UFO A videó majdnem normál sebességű szinte nyílegyenes úton autóztunk órákig, ezzel is a Préri monotonságát akartam érzékeltetni. Az utak széle fel van bordázva arra az esetre, ha elaludnál a nagy unalomban…
A Quay megyei, 1247 m magasan fekfő Tucumcari története “Six-Shooter Siding (Hatlövetű Mellékvágány) néven, lármás vasútépítők és törvényen kívüliek csapatával, valamint pár saloonnal (kocsma + örömszakasz) és záporozó puskalövéssel kezdődött 1901-ben. A Rock Island Railroad vasúttársaság nem pont erre, hanem 3 mérfölddel nyugatabbra vezette a vonalat. A kis közösség nem vesztegette az időt és felszedte a már kész sínpályát, majd közelebb hozták magukhoz a vágányt. A megmozdulás sikerrel járt, mert a település hamarosan tele lett kereskedőkkel, szerencsejátékosokkal, állattartókkal és tánctermekkel, melyekben természetesen lányok is voltak. 🙂 A Tucumcari név comanche nyelven kilátót jelent, mert itt található a közelben a Tucumcari-hegy. Az első személyvonat 1902-ben érkezett Tucumcariba, majd naponta 4 vonat jött. 2 keletről és 2 nyugatról. A legkeményebb kihívás, amivel a korabeli szívós úttörőknek meg kellett kűzdeni, a vízhiány volt. A kemény földbe csak nagy nehézségek árán tudtak kutakat ásni, így kezdetben úgy szállították ide a vizet amiért a lakosság 50 centet fizetett hordónként. A mai Tucumcari ca. 6000 lelket számol, nagyon csendes kisváros. Itt elég jól látszik, hogy a 66-os út fénykorában jobb időket látott. Sok az elhagyott, romos épület, lakóház és régi vállalkozás. Viszont itt van az erdeti állapotára felújított Safari Motel, ahol megszálltunk. Számos falfestmény is található a városban, melyek a naív festészethez hasonlíthatók. A képek történelmi eseményeket, reklámcélú képeket, retrótémákat dolgoznak fel és az itteni tájat is megjelenítik. A városon átvezető 66-os egy részén azért tapasztaltunk nagyobb mozgást és a közeli kamionos pihenőben is nagy volt a forgalom. Hiába, Amerika az országutak és az azok mentén élők országa is.
Flag Credit: Free Gifs-Animations-Clipart