←←Nyitóoldal
Barstow -tól a 66-os út mellett haladó I-40-es I-15-re változik. Végig a sivatagban autózunk. A volt bányaváros Barstow az ún. Mormon Folyosó (Mormon Corridor) területén van, mely 1850 és 1890 között alakult ki és a “Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza” (mormon egyház) által vált befolyásolttá. Ez természetesen a régió kultúráját is meghatározza. Ez a korridor az észak-amerikai kontinens nyugati felén a kanadai határtól, Yellowstone Parktól egészen a mexikói határig húzódik, tehát nem csak az általunk jól ismert mormonállam, azaz Utah területe tartozik ide. A hatalmas területen a korai telepesek és mormon közösségek szorgalmas és szisztematikus munkával rendkívül fejlett gazdaságot, mezőgazdaságot, vízgazdálkodást, erdőgazdálkodást, állattenyésztést hoztak létre. Barstow ma a BNSF (Burlington Northern and Santa Fe Co.) vasúttársaság második legnagyobb teherforgalmi vasúti csomópontja. Átmentünk a rendező fölött átívelő hídon (Old Iron Bridge (1930) US-91), hogy megnézzünk néhány tehervonatot. Szeretem nézni a vonatokat. Méltóságteljesek és kitartóak, magányosan róják a mérföldeket. Errefelé nem ritka az 1,5 mérföld hosszú tehervonat sem. Külön kultusza van a vonatfigyelésnek. Az elvetemültebb rajongók órákat képesek várni 1-1 “különleges csemegére”, melyet aztán lefényképeznek vagy levideóznak. Az a helyzet, hogy nem csak az autó, hanem a vasút is Amerika szimbólumai közé tartozik. Itt található az AMTRAK vasútállomás is és a valamikori Harvey House spanyol/mór-reneszánsz stílusú épülete is, közvetlenül a rendező mellett. Egy hölggyel beszélgettünk, aki egymaga volt a nagy épületben. Az 1911-ben épült Casa del Desierto (A Sivatag Háza) az utasforgalmat illetően tényleg az, mert a naponta keletről és nyugatról jövő 1-1 vonatról általában nem száll le senki és nem is száll fel senki. Az épületben működik egy Route 66-múzeum és pár városi intézmény. Ezt a múzeumot kihagytuk, túl korán is volt még és inkább a vasútmúzeum kinti vonatait néztük meg. A Harvey House tágas, szépen karbantartott helyiségei korabeli módon vannak berendezve, mintha megállt volna bennük az idő. Mégis, olyan érzésem volt, mintha csak azért lennének üresek a várók, mert az utasok éppen mostanában szálltak volna fel egy vonatra…
Az ezüstbányák kimerülésével Calico (előző állomásunk) elhagyottá vált, de Barstow a Santa Fe Railroad-nak köszönhetően tovább virágzott. Idővel az autó kezdte felváltani a vasúton történő utazást, így a 66-os út, Barstow mai főutcája, tovább biztosította a város életben maradását. Barstow után kb. 30 km-re elértük Helendale -t, mely már szintén nem város, de a 66-os út egyik legmókásabb emlékét őrzi, a Bottle Tree Ranch-ot. Az italos üvegek hatalmas gyűjteményét és számtalan országúti relikviát ill. kiszuperált használati tárgyat láttunk itt. Szerencsénkre itt találtuk a ranch lakóját és megalkotóját is. A gyűjtemény első darabjai a sivatagból kerültek ki, amikor Mr Long egy alkalommal a papájával weekendezett és rengeteg eldobott üveget találtak az utakon és a sivatagban. Az üvegeket összeszedték, hazavitték és a papa 30 éven át gyűjtötte őket. A tulaj a ranch-ot az apja halála után létesítette, részben az ő emlékére is, mert nem akarta felszámolni a gyűjteményt. A ranch kapuja állandóan nyitva van, belépő nincs. Adakozni természetesen lehet. Elvinni nem illik semmit max., ha elkéred. Ez amúgy is alapszabály a 66-os úton ti., hogy az elhagyott útmenti tárgyakat, épületeket és mindenféle “ereklyét” nem illendő bántani, hiszen mi maradna akkor az utánunk jövőknek, akik esetleg a világ másik végéről utaznak ide. Flag Credit: Free Gifs-Animations-Clipart
|
←←Nyitóoldal |
