Shamrock/Groom/Amarillo/Adrian, TX

←←Nyitóoldal


 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Song: I’ve Got That Old Time Religion in My Heart/Iris Luella DeMent
DISCLAIMER: THE SONGS USED IN THIS VIDEO BELONGS TO THE RESPECTFUL OWNERS. NO COPYRIGHT INFRINGEMENT INTENDED

 

 
Texas – State Motto: Friendship
Átértünk Texasba. Kansas állam után a 66-os út második legrövidebb szakasza ebben az államban van az állam északi részén. Texas neve kadó indián nyelven a “tejas” azaz “barátság” szóból ered. Az őslakos indiánok a paleók voltak. Az USA 2. legnagyobb területű (első Alaszka) és 2. legnépesebb állama (első Kalifornia) 27 millió lakossal. Nincs hivatalos nyelv, tehát kb. az angol és a spanyol vehető annak. Texas a legendák és mítoszok földje, az igazi Vadnyugat. Gyors iramú fejlődését még gyorsabb iramú meggazdagodás kísérte és kíséri ma is. Az USA egyik leggazdagabb állama. A Rio Grande, a déli határfolyó völgye az egyik legmelegebb része az országnak. Az állam marhaállománya 16 Mió jószág. A fő sportág a rodeo és a “legállamibb” kaja a chilis bab. Az ír juhfarmer George Nickel által 1890-ben alapított Shamrock hivatalos várossá 1902-ben vált, amikor a Gulf Railway vasút elérte a települést. A Shamrock-bombát szintén az olaj és a 66-os út oldotta ki. 1930-ban már 4000 lakossal büszkélkedett a város és az 1936-ban felépült U-Drop Inn benzinkút étterme kedvelt állomása lett az utazóknak Oklahoma City és Amarillo között. Ám egy idő után lecsökkent az olaj mennyisége és 1984-ben, amikor a 66-os útat is kiiktatták az államközi útrendszerből, 2000-re fogyott a lakosok száma. Ma Shamrock-ot már csak a megszállott roadsider-ek látogatják. A kávézó-kajázóban elbeszélgettünk egy nagyon kedves, korunkbéli farmerrel, aki betért egy kis pihenőre és a TV előtt üldögélve hallgatta a híreket. Egy piros marhaszállító kamionnal ingázik Oklahoma City és Amarillo között, naponta többször. Otthon, a farmon vannak lámái is és a felesége gondozza a marhákat. Kérdésünkre elmondta, hogy tachográfot nem használ, 🙂 de valamiféle útnyilvántartást vezet és hetente pár 1000 mérföldet tesz bele a kamionjába. Aztán vidáman és büszkén mesélt a cherokee felmenőiről és arról, hogy egyszer járt életében külföldön, Mexikóban, de egyébként egész életében Texasban élt. Az innen kb. 85 km-re lévő alig 500 lelket számláló Groom egy álmos falucska. Nevezetessége a hatalmas, 58 m magas Groom Kereszt, melyet már 20 mérföldről látni lehet a végtelen prérin autózva. A kereszt, a 12 stációval körülvéve és a park 1995-ben, magánadományból épült. Az építtető, a texasi Pampából való Steve Thomas volt, aki megelégelte a sok gigaméretű, sokszor ízléstelen, néha erotikus képeket is tartalmazó útszéli reklámplakátokat és a hit által inspirálva megtervezte a Groom Keresztet. 100 hegesztő dolgozott a kereszten. Évente 10 millió ember autózik el a kereszt mellett és naponta kb. 1000-en meg is állnak, hogy körülnézzenek a gyönyörű parkban. Mintha nem is a Prérin lennénk… A parkhoz egy igen látványos kis épületegyüttes is tartozik képzőművészeti galériával. Egy idős, elegánsan felöltözött hölgy jött elő a padlón, állványokra kitett festmények erdejéből. Rövid tájékoztatóját követően postakész, megcímzett boritékot adott át, ha esetleg adományt küldenénk a létesítmény fenntartására. Ez esetben nem éltünk a lehetőséggel… Amarillo-ban nem sok időt töltöttünk, mert az aznapi távunk Tucumcari-ig elég nagy volt. A tengerszint feletti magasság itt már 1100 m, de ebből semmit nem érzékelsz, mert az amerikai Préri egy nyugat felé fokozatosan emelkedő óriási plató. A hegyek csak később jönnek… Szóval az Amarillóban található, 1960 óta működő Big Texan Steak Ranch nevezetessége, hogy amennyiben 1 órán belül megeszel egy 2 kilós marhasteaket + köret meg egyebek, akkor nem kell kifizetned. Ellenkező esetben $72 a Big Moo, azaz hivatalos nevén The Texas King ára. A 66-os út egyik legikonikusabb látványossága a Cadillac Ranch, mely közvetlenül Amarillo után balra, bent a kukoricásban található. Számos mítosz van forgalomban az építést illetően: pl., hogy egy különc texasi milliomos, miután egyik Cadillac-et vette a másik után, a régit mindig itt temette el mégpedig orral lefelé. Az igazság azonban az, hogy a milliomost leszámítva a Cadillac Ranch egy tudatos művészi törekvés eredménye. A szabadtéri műalkotást 1973-ban Stanley Marsh létesítette 10 db 1948 és 1963 közötti autótípusból. A cél, megjeleníteni az amerikai autók aranykorát. Az autókat autóbontó telepen, átlag $200-ért vették meg. A világ minden tájáról érkeznek ide látogatók és az egyre vastagodó graffitirétegen otthagyják jeleiket. Következő állomásunk, az Oldham megyei Adrian története szintén a vasúttal kezdődött, amikor 1909-ben ideért a Rock Island Railroad és a vonat meg is állt. Hogy ne csak legyen vasút, de a vonat meg is álljon egy helyen, nos, az igen fontos tényező volt a Vadnyugaton. 🙂 1910-re volt a városban posta, iskola, szatócsbolt (közért), bank, kovácsműhely, biliárdterem, fatelep, téglagyár, és egy saját újság is, az Adrian Sas (Adrian Eagle)… hát mi más is lett volna? A gyakori aszály és az akadozó vízellátás ellenére Adrian túlélte a 20. századot és a 66-os roadsider-ek fontos megállóhelye, mert itt van az Anyaút felezőpontja Chicago és Los Angeles között. A Mid Point kávézóban (al. 1928) ettünk egy sütit… a szlogen: “When you’re here, you’re halfway there.” (Amikor itt vagy, félútra vagy onnan.)
Flag Credit: Free Gifs-Animations-Clipart

 
 

←←Nyitóoldal