←←Indiánok
A Nagy Síkságon (Great Plains) honos dakota kultúra középpontjában a bölény vagy más néven a tatanka áll. Több ezer éve annak, hogy a bölény és a prérilakó dakota (másnéven lakota, sziú) indiánok testben és lélekben egymáshoz kapcsolódtak. Ahogy a bölények az észak-amerikai síkságon szabadon mozogtak, követve őket, úgy mozogtak velük a nomád törzsek is. Nagy tisztelet övezte ezeket a hatalmas állatokat mindazért az áldásért, amit az indiánok kaptak tőlük. Az indiánok használati tárgyai, eszközei, kezdve a tipitől (sátor) a gyermekbölcsőig, minden tulajdonuk könnyen mozdítható volt, így életüket, táborhelyeiket a bölények mozgása határozta meg. A síksági bölényeket az utolsó porcikájukig felhasználták az indiánok, gazdasági életük hátterét teljes egészében a bölény biztosította. Ez egy egyedülálló egyensúly volt a természet és az ember között. A lándzsával megölt bölényt a Nagy Szellem ajándékának tekintették és tisztelettel adóztak neki, azaz Tatanka Oyate-nak. A dakoták mondják: A mai hitünk még mindig olyan, mint egykor volt. Amíg van bölény, ott marad Oyate is. Noha az észak-amerikai szarvasmarha közeli rokona, a bölényeket az indiánok soha nem háziasították. A 20. sz. fordulóján az európai bevándorlók próbálkoztak a háziasítással, de kevés sikerrel jártak. A bölény vad, félelmet nem ismerő és irányíthatatlan állat. Bátorsága, legyőzhetetlensége példaképül szolgált az indiánoknak csatáik során. A bölény kb. 2 m magasra képes felugrani, vágtató sebessége 55-65 km/h között van.
Mérete és közel 1 tonna tömege ill. sebessége lehetetlenné teszi a karámban történő tartást. Provokálásra támad. Az Államok nemzeti parkjaiban 3-szor több látogatót támadnak meg bölények, mint grizzly medvék. Becslések szerint, valamikor 20-30 milliós volt az észak-amerikai nagy Buffalo Nation populáció az Appalache-hegységtől a Sziklás-hegységig, a Gulf-partoktól Alaszkáig. 1889-ben 1091 db! bölényt számoltak a kontinensen… nem az indiánok “jóvoltából” lettek ilyen kevesen. Ma, az utóbbi évtizedek intenzív visszatelepítése eredményeként közel 500.000-es a bölénypopuláció az USA-ban, ebből kb. 30.000 ellenőrzött bölény rója szabadon a Nagy Síkság prérijét. A populációnak jelentős része privát ranch-okon élő kereskedelmi állomány, nem vadbölény, hanem szarvasmarhával keresztezett, így ranch-on is tartható. Ilyen értelemben tehát az eredeti vad fajta ökológiailag kihaltnak tekinthető. A tiszta vadbölények száma kb. 11 ezer. Nagy nemzeti parkokban is élnek “eredeti” síksági vadbölények, mint pl. a Yellowstone-ban, ahol egy 4-5 ezres, genetikailag tiszta populáció él.
Visszatérés a Prérire – Returning to the Prairie
A 2000-es évek elejére a prériállamok (Montana, Észak- és Dél-Dakota, Nebraska, Wyoming, Kansas, Oklahoma, Nyugat-Texas és részben Új-Maxikó) valamint a kanadai prériprovinciák (Manitoba, Saskatchewan, Alberta) lassú, fokozatos elnéptelenedése, az egykor hatalmas farmergazdaságok kihalása a fehér népesség elköltözését eredményezte. Azonban nyomukban újra ott vannak a visszatelepített bölények, és ugrásszerűen megnőtt az őslakos indiánok száma is. Ez a 2,9 millió km2 területű füves síkság (Great Plains), talán Kansas kivételével, igen gyéren lakott vidék. Utunk során jóformán csak a benzinkutak és motelek környékén láttunk embereket. Persze az is igaz, hogy itt, aki él és mozog az autóval jár, de járművet is inkább kamiont láttunk az utakon, mint személyautót. A népsűrűség 3-25 fő/km2, de az utóbbi 10-15 évben újraéledt a vidék egy korábbi életformája. Winnetou “hazatértével” vannak megyék, ahol ma háromszor annyi őslakos él, mint az ezredforduló idején. A bölénycsordákat többnyire az indián törzsek ellenőrzik. Azt állítani persze, hogy az indián- és bölénypopuláció növekedése visszaállíthatja az amerikai Prérin a fehérek megérkezése előtti állapotokat, nem lehet. Bár a valamikori sajátos ökoszisztéma nyomokban megmaradt, a gépesített mezőgazdaság megölte a Prérit. Sok indián bízik abban, hogy az őslakos fajok visszatelepülésével és a valamikori hazárd módon működtetett mezőgazdaság halálával idővel magához tér majd ez az egyedülálló ökoszisztéma. Több rezervátum is programokat szervez az ősi életforma részbeni helyreállítására. A 31 amerikai indián egyetem harmadán oktatnak bölénytudományokat 🙂 és bölénytenyésztést. Ennek nyomós oka is van. Az indiánok a fehéreknél hajlamosabbak a cukorbetegségre, de a bölényhús, ami évszázadokon keresztül az indiánok étrendjének alapja volt és megvédte őket ettől a kórtól, válasz lehet erre. Összetétele és különleges beltartalmi értéke miatt a bölényhúst már a fehér ember is felfedezte magának, mert vannak már bison-kajázók is az USA-ban. Sőt, Nemzeti Bölénynap is van, melyet 2012 óta minden november első szombatján tartanak az Amerikai Buffalo környezeti, kulturális, történelmi és gazdasági értékének tiszteletére. 2016. május 9-én Obama elnök aláírta a bölénytörvényt (National Bison Legacy Act), mely az amerikai bölényt nemzeti örökségnek és az Államok nemzeti emlősének (US National Mammal) nyilvánította. 🙂 “Pusztán a tény, hogy újra itt vannak körülöttünk és a gyermekeink körül, tudva azt, hogy mit jelentettek az őseinknek, nagyszerű dolog.”-nyilatkozta a New York Times-nak Mike Faith “bölényfelelős” a Standing Rock sziú rezervátumból.
Referenciák
Vissza a Prérire The Guardian
Nagy-Síkság Enciklopédia Plains Humanities
American Bison Today/Az Amerikai Bölény Ma nationalzoo.si.edu
Indiánoldal indians.org
Indian Facts/Őslakos Tények native-american-indian-facts.com
|
←←Indiánok |
USA Utazás Nyitólap 