←←Nyitóoldal
Soundtrack: The Good, the Bad and the Ugly (1966)/Ennio Morricone
DISCLAIMER: THE SONG USED IN THIS VIDEO BELONGS TO THE RESPECTFUL OWNERS. NO COPYRIGHT INFRINGEMENT INTENDED
Soundtrack: Dances With Wolves (1990)/John Barry
DISCLAIMER: THE SONG USED IN THIS VIDEO BELONGS TO THE RESPECTFUL OWNERS. NO COPYRIGHT INFRINGEMENT INTENDED
Arizona, a kaktuszok és kanyonok földje…, mert eddig elfelejtettem megírni. 🙂 Letértünk az I-40-ről (ez a szakasz csak a 80-as évek közepétől létezik) és az Old Route 66-on, Kingmantól a hajmeresztő Sitgreaves Pass-on (1093 m) átkelve elértünk Oatman -ba, mely a Mohave megyei Fekete Hegyekben található élő szellemváros. Azért szellem, mert csak kb. 100 állandó lakosa van, a többiek feljárnak a városba kiszolgálni a látogatókat és a vadszamarakat, melyek lejárnak Oatman-be a hegyekből kajálni. Az út csodálatos és a motoros “road killer”-eknek igazi csemege. 🙂 A Sitgreaves Pass vonalán, melyet Gold Road-nak is hívnak, egy helyen még mindig folyik a bányászat. Imádnak bányászni, ez valami mágikus vonzalom és az ellenállhatatlan vágy az arany és egyéb kincsek megszerzésére. 🙂 Igen megörültem, amikor láttam, hogy az út tűrhető állapotban van. Úgy gondoltam, hogy majd itt eldöntjük, hogy bevállaljuk-e vagy nem látjuk Oatmant, mert rémes képeket láttam róla a neten. Koszorúk, keresztfák és a mélyben pihenő autóroncsok az út mentén. Ráadásul, mivel kelet felől mentünk fel, a külső sávban autóztunk… Szerencsére az Oatman-ból nyugat felé, Needles-be levezető út “majdnem” egyenes és klasszul belátható. Sitgreaves Pass-t Lorenzo Sitgreaves kapitány emlékére nevezték el, aki az 1851-es topográfiai mérnökexpedíciót vezette. Oatman-ban, a volt bányavárosban, 1915-ben két talajkutató becsülte meg a 10 millió dolláros aranykészletet. A lakosság száma 1 év alatt 3500-ra nőtt, később 10.000 lett. 1921-ben leégett a város, de az 1902-ben épült Hotel Oatman megmenekült és ma is a legfontosabb épülete a városnak. Többek között azért is, mert Mohave megye legrégebbi kétszintes, vályogszerkezetes épülete továbbá, mert Clark Gable és Carol Lombart, a két hollywoodi csillag itt töltötte mézesheteit 1939 márciusában. Lakosztályuk, “frozen in time” (befagyva az időben), megnézhető a szállodában. Gable-nek annyira megtetszett Oatman, hogy később is visszajárt a városba pókerezni a bányászokkal. 1941-ben szövetségi rendelkezésre leállították az aranykitermelést és bezárták a bányát, mert a háborúba történt belépéssel minden más fémre szükség volt, de aranyra nem. A bányászokat elvitték más bányákba. Oatman szerencsés volt, mert a 66-os út nagy forgalma Kingman és Needles között biztosította számára a túlélést. Ám ez az előny rövidéletűnek bizonyult, mert az I-40-es Kingman és Needles közötti új szakaszának megépülése után Oatman megkapta a kegyelemdöfést és a 60-as évekre teljesen kihalttá vált. A 66-os út reneszánsza és a világméretű érdeklődés, nomeg a közeli nevadai Laughlin kaszinói újra életet hoztak a város életébe. Felújítási munkák sorát végezték el a városban és az aranybánya is újra aktív. Az oatman-i szamarak nem őshonosak itt. Tekintettel a felmenőikre, a valamikori és anno a földmérők által idehozott majd szélnek eresztett teherhordó szamarak leszármazottai szabadon járkálhatnak a városban és minisztériumi védelem alatt állnak. Érdeklődésemre elmondták, hogy általában szelídek, de azért legyünk velük óvatosak, mert ezek visszavadult szamarak. A városban kapnak kaját, de ha plusszban kedveskedni akarsz nekik, akkor vigyél Magaddal almát, sárgarépát stb., de csak kb. ilyesmit, mert mással nem szabad etetni őket. 🙂
Credit: Flag Free Gifs-Animations-Clipart
|
←←Nyitóoldal |
USA Utazás Nyitólap 