←←Nyitóoldal
A springfieldi Botanikus Kert legrégebbi és “látni kell” atrakciója az 1985-ben létesített 3 hektár nagyságú japán sétakert, amely magában foglal 3 nagy koi-tavat, egy holdhidat, meditációs kertet, teaházat és a hagyományos japán kerti tájat. A fenyőfélék és más örökzöldek egész kavalkádját nézhettük meg. A kertet a Japán Kertbarátok csoport gondozza és a Springfield Sister Cities Association Isesaki/Japán Bizottság támogatja (Testvérvárosok Szövetsége). A főleg Zen stílusban épített kert névadója a yokohamai (Japán) születésű Yuriko Mizumoto Scott, aki az első háborús menyasszonyok egyikeként, 1950-ben jött Missouri ezen részére, az Ozarks-ra. A szállásunk elfoglalását követően rögtön idejöttünk és alkonyatig maradtunk. Egy kis történelem…
Háborús Menyasszonyok – War Brides
Háborús menyasszony az, aki egy a hazájában zajló háború idején egy külföldi nemzet katonájával lép jegyességre/házasságra. A II. Világháborút követően Tókióban ellenségként tekintettek a várost elfoglaló amerikaiakra. Mégis vagy ennek ellenére fiatal japán nők tízezrei házasodtak össze az idegen katonákkal és szembesültek később nagy küzdelmekkel, hogy megtalálják helyüket az Államokban. Ez idő tájt a japánokat sem nézték igazán jó szemmel Amerikában. Pl. már Pearl Harbour-t (1941) követően 110 ezer japán-amerikait vittek internáló táborokba a Nyugati-parton. A táborokat 1945-ben bezárták és még az az évi kongresszusi törvény jóváhagyásával, az 50-es évek elejétől kezdve közel 50.000 “War Brides” érkezett az Államokba. Ám az érzelmek még mindig tovább dolgoztak. A háború háborút jelentett kegyelem nélkül, hihetetlen gyűlölettel és félelemmel mindkét oldalon és a diskurzus is erősen rasszizálódott, ami egyébként sem volt ritka az akkori Amerikában. Ahogy más fajközi kapcsolatokkal szemben, úgy a japánokkal szemben is megvolt az előítéletesség. Szerencsére többen voltak azok, akik az új családjuk segítségével gyorsan beilleszkedtek. A visszaemlékezésekből kiderül, hogy az ifjú hölgyek jelentős támogatást kaptak a továbbtanuláshoz is. Érkezésüket követően először katonai bázisokra jártak be, az ún. “menyasszonyiskolákba”, ahol megtanulták hogyan kell amerikai módra sütni-főzni, öltözködni és magassarkú cipőben járni, ami nem volt könnyű a Japánban akkor még gyakran viselt klumpa (geta) után. 🙂 Érdekes tapasztalat volt, hogy azok a japán nők, akik afroamerikaival kötöttek házasságot, könnyebben beilleszkedtek az új életvitelbe. Az afro családok pl. Louisianaban, lévén maguk is megkülönböztetettek, sokkal befogadóbbak voltak a japán feleségekkel szemben, mint egy kis fehér és konzervatív vidéki közösség pl. Marylandben. Szerencsére az idők megváltoztak Amerikában és a ma már a 80-as éveikben járó “menyasszonyok” nem tapasztalnak megkülönböztetést. A cikk idején 85 éves Atsuko Craft BBC Magazine mondja: “Amerika világiasabb és kifinomultabb. Japán-amerikainak érzem magam, s ezzel boldog vagyok.” Flag Credit: Free Gifs-Animations-Clipart
Referencia CLICK Japán nők, akik az ellenséghez mentek feleségül
|
←←Nyitóoldal |
USA Utazás Nyitólap 