Totemoszlopok – Szent Tűz

←←Indiánok

Az északnyugati őslakosok totemoszlopokat állítottak, melyeken a családjaik életútját, állapotát ábrázolták ill. a nekik kedves állatokat, madarakat. A keresztények tévesen azt hitték, hogy az oszlopok isteneket ábrázolnak.

Ed Galloway’s Totem Pole Park. A Nemzeti Emlékhelyek sorában nyilvántartott parkban található a világ legnagyobb, 27,5 m magas totemoszlopa. Ed Galloway 1937-től 1947-ig építette az oszlopot mintegy 28 tonna cement, 6 tonna acél és 100 tonna homok és szikla felhasználásával. A parkban található még az indiánok tiszteletére alkotott mintegy 200 faragott kép ill. Galloway Hegedűs Háza is. Rogers County, Oklahoma. I-44 West, Exit 269.

Az indiánok szinte minden ceremóniális összejövetelén jelen volt és van ma is a Szent Tűz. Az indiánok vallják: A tűz a Nagy Szellem ajándéka, annak megnyilvánulása. Érinthetetlen, mégis megérint minket a melege és a fénye. Ha megtanulunk bánni vele, gazdagabbá válik az életünk. Ahogy a Nap melegséget és fényt biztosít, lehetővé teszi a dolgok növekedését és virágzását, a tűz melegíti otthonainkat, megfőzi ételünket és világít a sötétben. Még ha mi, fehér emberek nem is tulajdonítunk spirituális mélységeket a tűznek, vajon tényleg, mi lehet pihentetőbb, mint ülni és nézni a tüzet? Az egyszerű főzés mellett a pre-columbiai (a fehér ember előtti) indiánok sok és jelentős módon használták fel a tüzet, kezdve a táj alakításától a Préri tisztántartásáig. A romantikus írók, mint pl. William Henry Hudson, Longfellow, Francis Parkman és Thoreau hozzájárultak a széles körben elterjedt mítoszhoz, hogy a Kolumbusz előtti Észak-Amerika tiszta, természetes pusztaság volt, “alig észrevehető emberi beavatkozás világa”. Írásaik idején azonban már elérte a csúcspontját az őshonos népesség összeomlása az európaiak által a 16. században behozott betegségek és járványok miatt. Viszont az ezt megelőző időkben a több milliós indián népesség jelentős szerepet játszott az észak-amerikai ökoszisztémák sokféleségének kialakításában. A tűzoltással foglalkozó szakértők és az ökológusok számos régi tűzheget találtak a fákban. A tóüledékekben is évszázados, elszenesedett maradványokat tártak fel, melyeket a villámlás által előidézett tüzeknek tulajdonítottak. A korai kutatók nem hitték, hogy a bennszülöttek nagy égetéseket végeztek volna, de a 20. sz. második felében végzett kutatások azt mutatták, hogy a tüzek nagy részét szándékosan okozták. A pre-columbiai emberi tevékenység során a növényzetet elsősorban az erdők eltakarítása és a szándékos égetés váltotta fel. Természetes tüzek biztosan előfordultak, de az antropogén tüzek gyakoribbak voltak és eltérő szezonalitást és rendszerességet mutattak, így másfajta hatással voltak a növényzetre. Az indiánok tisztásokat, bozótos területeket, az erdős részeken pedig eltávolítva az aljnövényzetet, ösvényeket alakítottak ki. Mindezt égetéssel. A cél a vadászat, növénytermesztés és a vándorlás lehetővé tétele volt. A szándékos égetés nagyon sokféleképpen módosította a kontinens tájait, amelyeket a korai felfedezők, kutatók és telepesek gyakran természetesnek értelmeztek. A települések, táborhelyek határát az indiánok szintén felégették, hogy megvédjék azokat a természetes tüzektől. Napjainkban több erdő létezik Észak-Amerika egyes részeiben, mint az európaiak bejövetele idején.

 
 

←←Indiánok

Hírdetés

november 17, 2018január 30, 2022 szerző: readymix56