←←Nyitóoldal

←←Nyitóoldal |
←←Nyitóoldal
←←Nyitóoldal |
←←Nyitóoldal
TÉRKÉP Tripper Bus Arlington-Hotel Courtyard Rosslyn
New Yorkhoz képest egy másik világba kerültünk. Az emberek nem olyan közvetlenek, sokkal hidegebbek és távolságtartóbbak mint az öreg City-ben. A metróban utazó emberek jól öltözöttek, illedelmesen és csendben ücsörögnek az üléseken. A hivatalokba igyekeznek. Washington D.C. szép város. Alig 300 m-re tett le minket a buszunk a szállásunktól. Elindultunk a szálloda felé, de mégsem találtuk meg a Clarendon Blvd-ot pedig ott bóklásztunk tőle 1 utcányira. Egy darabig kavirnyáltunk a közelében, aztán fogtunk egy taxit, ami 2 perc múlva letett minket a Courtyard bejáratánál. Elég borongós idővel fogadott bennünket a főváros, de még aznap meglátogattuk az Iwo Jima II. világháborús haditengerészeti emlékművet (US Marine Corps War Memorial). Ehhez át kellett kelnünk a US-50-es autópályán, mellyel utunk során később újra találkoztunk egy rövid szakaszon Missouriban, Kirkwoodnál… 🙂 Séta közben egy csapat kamasztól kérdezősködtünk, de fogalmuk sem volt az emlékműről, pedig vélhetően környékbeliek voltak. Az Iwo Jima nagyon tetszett a Lalinak, úgyhogy oda többször is visszamentünk. Pl. az egyik alkalommal éppen akkor, amikor ifjú kadétok alakiztak a téren… Másnap ellátogattunk a Mall-ra és délig ott voltunk majd visszamentünk Arlingtonba. Reggel szemerkélt az eső, de délutánra kiderült és végig szép idő volt Washington D.C.-ben. A délutánt Arlingtonban, a Nemzeti Temetőben töltöttük. Volt egy 1-napos hopp on-hopp off jegyünk az Old Town Trolley-ra amivel a 3. napon furikáztunk a városban. Délután ismét ellátogattunk Arlingtonba megnézni egy délutáni őrségváltást az Ismeretlenek ill. a Minden Katona emlékhelyénél. Ez egy elég magas dombon van, jócskán gyalogoltunk felfelé és lógott az eső lába is. Másnap délelőtt eltaxiztunk a Ronald Reagan (belföldi) reptérre. A reptér közvetlenül a Potomac folyó mellett van a Crystal City/Arlington városrészben a Pentagon épületétől délre. Pár perc alatt a reptéren voltunk és még egy kis körbenézésre, fényképezésre is maradt idő. A reptér főépületének belsője várakozáson felül szép. A kb. 1300 km-re lévő St. Louisba/MO másfél óráig tartott a repülés. Ennyi fért az időnkbe, amit a fővárosban töltöttünk, de Washington D.C. megér legalább egy hetet és még annál is többet… Flag Credit: Free Gifs-Animations-Clipart
←←Nyitóoldal |
←←Nyitóoldal
TÉRKÉP April 25, New York-Washington DC
Reggel ellátogattunk a Queensboro-hídhoz (épült 1909-ben), ami a szállodánktól pár perces séta észak felé. Neve 2011 óta kiegészült Ed Koch, egykori new yorki polgármester nevével, így azóta hivatalosan Ed Koch Queensboro a híd neve. A díjtalan (toll free) híd 2 szinten 5+4 sávon +1 kerékpár/gyalogos sávon kűzd a forgalommal. Több mint 1 km-es hosszával átível a Roosevelt-szigeten így kötve össze Queens-t és Manhattant az 59. utcánál. Délelőtt 11-kor indult a buszunk Washington DC-be a W 31. utca és 8. sugárút sarkáról. Taxival jöttünk át a Queens Midtown Tunnel fizetős alagúton keresztül. A “legendás” manhattan-i forgalom ellenére a cabbie (ny-i taxisofőr) profi módon vitt át minket. TÉRKÉP Tripper Bus indulási hely Közvetlenül a szomszédban található a Madison Square Garden böhömnagy, köralakú csarnoka is, melyet szintén nem szeretnek a New Yorkiak. Itt volt a már korábban említett régi Penn Station impozáns épülete. A csarnoknak összeköttetése van a Penn Station-el. Az Tripper Bus megállója pedig a két blokknyi méretű James A. Farley Post Office (ép. 1912), az USA központi postahivatala mellett van, amelynek irányítószáma 10001. Beaux Art stílusban épült és a monda szerint azért ilyen alakú, hogy a homlokzatán lévő hosszú felirat elférjen az épületen: “Sem hó sem eső sem hőség sem az éjszaka sötétje nem gátolhatja futárjainkat küldetésük gyors teljesítésében.”. 🙂 James Farley volt az Államok 53. főpostamestere. A jelenlegi Postmaster General egy hölgy. 🙂 A hagyományos postai forgalom erőteljes csökkenése miatt 2009-ben megszünt a 0-24 órás operálás, de így is 07-22 óráig van nyitvatartás. A Post Office egyik fő atrakciója a Mikulás-szolgálat, amikor minden évben levelek ezreire válaszolnak a postamester “mikulások” ill. kézbesítik ezeket a Mikulás nevében szerte az országban. Az épület alagsorában van a valamikori városi csőposta-rendszer érkeztetője is, melyet az 50-es évekig használtak. A Tripper Bus Washington DC-be (menetrend) pontosan indult és hamarosan a Lincoln Tunnel egyik ágában robogtunk a Hudson folyó alatt. Ez az alagút is fizetős, 3 ágból áll, melyek 1937-ben, 1945-ben és 1957-ben épültek.
←←Nyitóoldal |