A papoose-kat (babahordozó) kiálló, hajlított, néha hegyes idomokkal látták el. Ha egy papoose leesett pl. miközben az anya lovagolt, akkor ezek a pontok felfogták az esést és megvédték a babát.
A várandós irokéz nők felhagytak a teknősevéssel, hogy a születendő gyermek ne legyen kicsi és ügyetlen, mint a teknős. A hajfonataikat kibontották és szabadon engedték lovukat is, hogy szüléskor a gyermeknek is szabad útja legyen.
A navahók (Utah, Arizóna, Új-Mexikó) hiszik, hogy a betegségek meggyógyíthatók növényekkel, imával, dalokkal, tánccal és homokfestéssel. A homokfestés történhet földre vagy falemezre. Csak természetes anyagokból keverik ki a színeket: fekete = magnetite, sárga = homokkő, piros = homokő/agyag, fehér = gipsz, kék = chrisocolla (egyfajta ásvány). Egy homokfestmény elkészítéséhez nagy gyakorlat és sok türelem kell. A képet a navahó Medicine Man (sámán) készíti el. A rituálé szerint a beteg beül a kész festmény közepébe és rajta keresztül jutnak el a beteghez a gyógyító szellemek. Miután a kór átkerül a festménybe, a festmény elpusztul. Ma már ritkábban ülnek bele az aprólékos munkával megalkotott képbe. Ezért, lévén művészi alkotás, megvásárolhatók elég borsos áron.
Egy ifjú síksági indián, amikor elejtette az első bölényt, megkapta az állat legízletesebb részét, a nyelvét. Azonban nagylelkűségét bizonyítandó, megosztotta azt a barátaival.
Egyes törzseknék volt szokás a Cry-Shed, egy földből készült építmény. Tűzre állították és ahogy égett, azt hitték, hogy a szélfúvás elviszi a szerencsétlenséget és reményt hoz a szellemek világába.
A prériindiánoknál valószínűleg a Sun Dance ünnepség volt a legfájdalmasabb ceremónia. A táncosokat a mellizmaikon átfűzött kötéllel a gyapotfa törzséhez erősítették. A fájdalomért cserébe bőséges bölényterítéket reméltek.
A Green Corn ceremónián a betakarított termést ünneplik evés-ivás közepette köszönetet mondva a Nagy Szellemnek.
A síksági törzsi harcosok számára nagy megtiszteltetés volt, ha egy támadás során képesek voltak megérinteni az ellenséget. Ezt “puccsnak” nevezték és többre tartották, mint az ellenség tényleges megsebzését vagy akár a lova megszerzését.
A kb. 5,2 millió őslakos amerikainak csak kb. 22%-a él a törzsi rezervátumokban.
Az USA-ban élő indián népesség mintegy 28%-a él a szövetségi szegénységi szint alatt. Ez kb. megfelel a fenti adatnak, mert a rezervátumokban jóval kisebbek a lehetőségek.
Az indiánok átlagos várható élettartama 5 évvel alacsonyabb, mint az átlagos amerikaiaké.
A szívbetegségben szenvedő natív amerikaiak kb. 36%-a hal meg 65 éves kora előtt szemben a kaukázusiak (fehér) 15%-ával.
Az indiánok 177%-kal nagyobb valószínűséggel halnak meg cukorbetegségben, 500%-kal nagyobb valószínűséggel tuberkulózis következtében és 82%-kal nagyobb valószínűséggel öngyilkosság miatt, mint a nem benszülöttek.
A natív lakosság körében 60%-al magasabb a csecsemőhalandóság, mint az országos átlag.
USA Utazás Nyitólap 